A Coca-Cola idén 125 éves, de abban a gyűjteményben, amit nemrég találtam, az első plakát 1889-ből való. A régi plakátok teljesen jól illeszkednek a divatos vintage stílushoz, akár az is elképzelhető, hogy egy ilyen plakáttal rukkolhat elő a cég. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan reagálna a közönség az 1889-es vagy akár 1900-as vagy 1910-es plakátra. Az biztos, hogy nagyon kilógna a mostani trendekből, de ez még azt is eredményezheti, hogy népszerű lesz. Ez persze puszta elméleti fejtegetés, mert egy multi vérprofi marketingesei nem mennének bele egy ilyen kockázatos játékba, még akkor sem, ha éppen az évforduló miatt nagyon szépen fel lehetne építeni egy stratégiát erre a vonalra. Nem kételkedem benne, hogy a patinásságot, a komoly múltat értékelnék a vásárlók. "Klasszikus íz már 125 éve" jelmondattal, a régi anyagok leporolásával szerintem hatásos kampányt lehetne építeni. De mivel nem dolgozom a Coca-Colánál, azt hiszem ez megmarad szerény magányvéleménynek. Viszont azt nem hagyhatom ki ne mutassam be a 123 év gyöngyszemeit. Arra nem vállalkoznék, hogy a teljes anyagot összegyűjtsem, de 10-15 fotót megmutatok.
Ha valaki úgy érzi, szeretne további képeket nézegetni:Marketingmoments a Facebookon.
Ha már ennyit foglalkozom mostanában a gerillamarketinggel, illő lenne, hogy legalább nagy vonalakban vázoljak valamit az eredtéről. A nyolcvanas években két mű is foglalkozott vele az egyik Ries és Trout 1986-ban, Marketingháború című könyve. Al Ries és Jack Trout művükben ismertetik a marketing stratégia négy alaphelyzetét. Ezek egyike a gerilla hadviselés, a kicsik harca a nagyok ellen. 
