Sok dolog történt mostanában a világban, a szűkebb környezetemben, az életemben, de a legtöbb történés csak újabb kérdéseket vet fel,  talán hamarosan újra egy válaszúthoz érek. Úgy gondoltam folytatom hát annak körüljárását, hogy milyen igazán vezetőnek lenni. Az imént egy eszmecsere során, amikor soroltam, hogy milyen fejetlenséget látok egyre több helyen, azt a választ adta a beszélgetőtársan, hogy "és mit tudsz tenni?" De ha mindenki ezt mondja, hová jutunk? Akinek adatik lehetőség, hogy morzsányit is változtasson, az próbálja meg. Az önképzést és coachingot is ilyen eszköznek látom. Ha ezek a régi, de szerintem még értékes gondolatok csak 1-2 ember fejében indítanak el pozitív folyamatot, már azért érdemes. Tulajdonképpen a blog is egy eszköz lehet arra, hogy ötletet adjon a hasonlóan kicsit zavaros helyzetben dolgozók számára. 

Nézzünk is néhány példát Napoleon Hill tanácsaiból:

Határozott tervek. A sikeres vezetőnek terveznie kell a munkáját és a tervei szerint kell dolgoznia. Az a vezető, aki találomra cselekszik, határozott, gyakorlati tervek nélkül, az olyan hajóhoz hasonlatos, amelyik kormány nélkül sodródik. Előbb vagy utóbb zátonyon vagy a sziklákon köt ki. - A coaching üléseken sok-sok kérdés merül fel, ami azt a célt szolgálja, hogy felfedezhessem a hibákat, azt, hogy hol kell változtatni. Bizony, szembe kellett néznem azzal, hogy könnyen parttalanná válok. A terv szerinti munka nem csak rajtam múlik, hiszen adódhatnak váratlan szituációk, de az, hogy mi cél, hová kell eljutni azt nem lehet szem elől téveszteni. Igen, nehéz. A saját szabályainkat betartani talán a legnehezebb, mert magunkkal bármikor alkudozhatunk. Ebben a pontban azt látom az optimális megoldásnak, ha van tervem, részcéljaim, de hagyok mozgásteret, nem szabok túl szűk határidőket, így nem lesz akkor a nyomás, de ott a szalagkorlát, ami az úton tart.

Szokás, hogy többet nyújtson, mint amiért megfizetik. A vezetői tevékenység velejárója, hogy késznek kell lenni arra, hogy többet tegyen, mint amit a követőitől megkíván. - A munkamániásnak normális, hogy túltejesít, de átcsúszhatunk abba a nézőpontba, hogy ha én ennyit dolgozom, akkor más miért nem próbál felzárkózni? És mennyivel nyújtsak többet? Ha megfelelek, vagy túlszárnyalom az elvárást, akkor ez megszokottá válik. Középvezetőként még nehezebb egyensúlyozni a többet teszek, de nem viszem túlzásba, és tisztában kell lennem vele, hogy a lojalitás és a példakövetés sok tényező függvénye, így automatikusan nem várhatom az alkalmazottól, hogy kövesse a példámat. Igen, bennem is van harag, keserűség néha, főleg ha többletteljesítmény elsikkad, de a kis hibát nagydobra verik, és ezzel kanyarodom is a harmadik témához, a megértéshez.

Együttérzés és megértés. A sikeres vezetőnek együtt kell éreznie a követőivel. Több ennél - meg kell értenie őket és gondjaikat. - Sajnos egyre több a bizonytalansági faktor körülöttünk. Az élet rendje, hogy a világ változik és nem látunk a jövőbe, de az elmúlt hónapokban egyre több hajtűkanyar jött. Ezt most beosztotti szemszögből mondom: a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság és ezt egy vezetőnek éreznie, tudnia kell. Vajon a bizonytalan és elégedetlen alkalmazott mennyire dolgozik elkötelezetten?  A főnök bem a pszichológusod, a pótmamád, de ha embernek tekint és próbálja átérezni amit a beosztottként átélsz, talaán az első pontban említett tervek megvalósulására is több az esély. Közvetve a coaching eredménye, hogy lassan felbukkannak a mérgező emberek és szituációk emlékei, amik nyomot hagytak. Vezetőként és emberként is érdemes ezeket elkerülni, bár gyakran sajnálatos módon éppen azokban nem tudatosul milyen következményekkel jár az empátia hiánya. 

A mai bejegyzést három szóban tudnám összegezni: gondolkodj, dolgozz és érezz.

Forrás: Napoleon Hill - Gondolkozz es gazdagodj Bagolyvár Könyvkiadó