Úgy tűnik nem tudok eltávolodni a vezetői léthez kötődő témáktól. Ezt a posztot inkább csak egy kis ismertetőnek szánom, mert én sem hittem volna, hogy a coach jóslata ilyen hamar valóra válik. Hát hiába, ezek a modern kori jósok... Attól, hogy úgy látszik megtapasztalom a kiégés tüneteit, még nem lettem szakértő, de elkezdett foglalkoztatni a téma, mert a vezetőket és szellemi munkát végzőket egyre gyakrabban érinti.
Ahogy lassanként máshová igazolnak a kollégák és a jelenlegi munkaerő piacról nem tudunk megfelelő utánpótlást szerezni, egyre nagyobb a terhelés a maradókon (és nem csak a vezetőn). Továbbá ott van az a tény, hogy a régi kolléga sok tudást, rutint és jó gyakorlatot is elvisz a munkaerején és a személyiségén kívül.
Azért írok a kiégésről, mert jobb megelőzni, mint később megpróbálni kimászni belőle, ugyanúgy mint bármilyen betegségből., de jellemzően ezt nem fogadjuk meg. Thomas M. H. Bergner a téma szakértője is úgy foglalja össze röviden, hogy nem gyógyítható egy éjszaka alatt. Két forrást is használtam mostanában, hogy elkezdjem helyrerakni a dolgokat.
A tüneteket ugyan némileg másként csoportosítják, lehet 4 és 3 csoport de az testi tünetek kategória egybevág mindkét megközelítésnél. Főként a fertőzésekre való fogékonyság, a gyakori fejfájás, a váll, nyak és hát elmerevedések, fájdalmak, az alvászavarok és a folyamatos fáradtságérzet a legjellemzőbb tünetek. Ez már önmagában is elég lenne a jóból, de az érzelmek ezt tovább fokozzák: a lelkesedés elvesztése és az ingerültség, érzelmi kitörések, és ahogy haladunk előre, bele a burnout sűrűjébe, ezek csak romlanak, a teljes reménytelenségig, kételyig, belső ürességig. Már nem hiszünk magunkban, a tudásunkban, gyámoltalanná válunk. Ehhez kötődnek a szociális tünetek, amelyek még jobban belevisznek az ördögi körbe amit a kiégés jelent. A beszéd gyógyít Bergner szerint, de a szociális tünetek éppen ezt a gyógyulást gátolják: nyűgnek érezzük a társas kapcsolatokat, vonakodunk a találkozásoktól, elszigetelődünk és visszahúzódunk. Frank H. Berndt elkülöníti még a szellemi tüneteket, amit Bergner a viselkedés alá sorol a szociális tünetekkel együtt. Lássuk mi jöhet még: memóriazavar, kontraproduktivitás, koncentrációs zavar, erőnkön felülinek érezzük az elvárásokat. Szélsőséges esetben bizony egészen a halálvágyig el lehet jutni.
Ki és miért ég ki?
Valaki a külső tényezőket okolja, valaki a lelki beállítottságot, de az igazság itt is félúton lehet: mindkettővel számolni kell.
Ebben a bejegyzésben a külső tényezőkre térek ki, hiszen azok közé tartozik a címben említett munkaerő hiány, de a későbbiekben megpróbálom majd a többi aspektust is megvizsgálni, talán így segítve magamon és esetleg másokon is.
Felsorolom az okokat a teljesség igénye nélkül, hiszen ez a lista nagyon hosszú lehet, és kiegészítem a saját tapasztalataim alapuló gondolatokkal:
- túl magas munkaterhelés, stressz - komoly ok, de ha tudjuk kompenzálni, önmagában még váltja ki a kiégést
- erőforrások hiánya (munkatársak, eszközök hiánya, vagy eszmei támogatás) - ha elhúzódik, vagy szinte folyamatos probléma, akkor nagyon intenzíven visz el az energiát
- kevés vagy elmaradó pozitív visszajelzés - ezt alul értékelik, és a jó módszereket sem mindig ismerjük, érdemes rá időt fordítani, hogy megtanuljuk
- munka és magánélet nem egyértelmű különválasztása - a modern technika hátránya, ott a mobil, a net, szinte bárhol és bármikor lehet dolgozni (én a kütyümentes hétvégére törekszem)
- magas vagy nem világos elvárások és célmeghatározások - ez pedig bizony kétélű fegyver, mert ha nem tudom pontosan mi és mennyit várnak el, nyomaszt, ha a vezető visszadobja, hogy nem jó, de nem indokol, definiál és ad támpontot, abból két dolog is következik: nem tud fejlődni a beosztott, és/vagy a főnök sem tudja mit is akar; lehetőség szerint a feladat legyen világos, jól meghatározott céllal
- ellentmondások a főnök, kollégák, ügyfelek, stb. között - ez nem kivédhető, mert emberi tényező, de érdemes törekedni a mielőbbi feloldásra
- adminisztrációs kényszerek - én ezt kiegészíteném az értekezési kényszerrel, mindkettő fölösleges időrabló lehet, ha érdemi tartalom nélkül kell csinálni, az időpazarlás pedig a magas terhelés, a munkaerőhiány mellett belső feszültséget okoz a munkavállalóban; érdemes optimalizálni a papírhegyeket és az értekezleteket, és a felszabaduló időt és energiát problémamegoldásra fordítani
- alacsony fizetés (az üzenete: "a munkád nem sokat ér") - az önértékelés csökkenésével csökken a lelkesedés, elindul az ördögi kör amiből kiégés vagy kilépés vagy mindkettő lehet
- állandó alkalmazkodás az új helyzetekhez és az ezzel járó bizonytalanság - bizonyos szintig az alkalmazkodás fenntartja a rugalmasságot, de a folytonos változás és bizonytalanság felőröl, gondoljunk csak a Maslow-piramisra, mennyire az alap közelében van a biztonság
- félelem a munkahely elvesztésétől - nagyon hasonló a fent ismertetett ponthoz
A lista korántsem teljes, de érdemes vetni egy pillantást a munkánkra, vajon hány pont illik rá? Ezzel mennyit energiát veszítünk és tudjuk-e ezt valamilyen módon pótolni?
Ha csak leadunk energiát, de nem nyerünk, villámgyorsan kiéghetünk.
Foly. köv.
Források: Frank H. Berndt Kiégés (Hasznos tudás mindenkinek 30 percben)
Thomas M.H. Bergner Burnout A kiégés megelőzése 12 lépésben