Nagyon sok éve már, hogy a Dale Carnegie könyv, a Sikerkalauz 1. a kezembe került, valamikor a lázadó tinédzserkor végén az első komolyabb vereség előtt. Nem voltam könnyű természet, de akkor ezt nem láttam és nem értettem. Később azonban nagyon hasznosnak bizonyultak az 1930-as években leírt szabályok, és még ma is van egy példány a könyvből a fiókomban. Úgy alakult az életem, hogy mindig emberekkel foglalkoztam, hol így, hol úgy, vagy szükséges megértenem a mozgatórugóikat, mire hogyan és miért reagálnak, és ennek a tanulása nem hagyható abba, mert csak akkor tudok jó lenni a munkáimban, ha van elegendő háttérinformációm. 

Ma a Bátoríts másokat! Könnyen javíthatónak tüntesd fel a hibát! tanácsról írok néhány gondolatot. Nincs különösebb aktualitása, de az év végének közeledtével átpörgetem fejben a korábbi eseményeket.

Nem vagyok tökéletes, de abban biztos vagyok, hogy a beosztott leordítása, a hibák felnagyítása és általánosítása a vezetőt minősíti. Le.

Igen, van amikor csalódást okoz a kolléga, mert tudjuk, hogy többre képes, és ezt érdemes tudatosítani benne. Főként ha új feladatról van szó, és nincsnek egzakt támpontok, csak a korábbról, közvetve vagy közvetlenül szerzett riasztó információk. Azonnal indul a pánik: - Úristen én ezt nem tudom megcsinálni! Le fognak szidni! - és ez önbeteljesítő jóslattá válik. Igen, lehet hogy hibázik, de az is lehet, hogy csak mi látjuk rossznak az elvégzett feladatot, mert a mi fejünkben más rajzolódott ki. Ilynkor azért vizsgáljuk meg, hogy mi kellően járatosak vagyunk-e az adott területen, a szakmai tudásunk vagy a műveltségünk elegendő-e ahhoz, hogy a saját víziónkhoz ragaszkodjunk. Lépést tudunk-e tartani a szakma és a világ fejlődésével, esetleg elő tudjuk-e azt mozdítani.

Ha ekkor visszadobjuk, hogy ez ...., akkor egy idő után már el is veszíti a kedvét, hogy arra törekedjen, hogy jól/jobban csinálja. Ha bátorítjuk és néhány gondolattal, tanáccsal valóban segítünk könnyen kijavítani a hibát, nem hagyjuk meg benne azt a szorongást, hogy nem képes az adott munkára. A bátorítás azonban még előnnyel járhat: a munkatársunk kitalálhat egy új, eddiginél jobb módszert, megközelítést, hatékonyabb eljárást. Talán az illusztrációként választott kép is elég beszédes és közben nekem az ugrott be róla, hogy a nem támogató vezető vajon ösztönösen a helyét, pozícióját védi? 

Egyre több cikket látok manapság arról, hogy nem a munkahelyüket, a főnöküket hagyják ott a munkavállalók. Sajnos ebben az évben ezt én is végignéztem, három esetben meglehetősen közelről. Háromból kettőnél az egyik legnyomósabb érv volt, hogy elismerés helyett degradáló megjegyzéseket kaptak. 

Most míg még az évzáráson dolgozunk, él bennünk az előző év jónéhány benyomása, most talán érdemes feljegyzni, mit kellene másként csinálni. A csendes ünnepi napokon pedig jó lehetőségünk nyílik olvasgatni, új ötleteket meríteni, amit az új évben elkezdhetünk alkalmazni. Egy csapásra nem változik meg a világ, de ha csak kis lépésekkel is, de változtatunk a saját gondolkodásunkon és a másokhoz való hozzáállásunkon, talán egy szebb és sikeresebb év következik és nem utolsó sorban az énmárkánk is fomálódik, de erről majd máskor.