Találtam egy régi-régi könyvet a hétvégén.  Nem volt benne a kiadás éve, de a benne található hirdetésekből úgy 1866-1872 között jelenhetett meg valamikor.  Különösen az első hirdetés emlékeztettet nagyon a mai is futó reklámok stílusára. Az ún. „televíziós vásárlási műsorablak” néven futó reklámokra gondolok, amikor csodálatos dolgokat kínálnak, hihetetlen eredményeket és mellé még ajándékot is. Nem hiába mondják, hogy vannak dolgok, amik nem változnak.  Közel 150 éves reklámok, és ha a helyesírástól eltekintünk, akkor még ma is elfogadhatónak tartaná a közönség.

Ez időszak európai hírű vállalkozása volt a lipcsei Bazar című divatlap. Hat nyelven, negyedmillió példányban jelent meg. Magyarországon is ez volt a legelterjedtebb divatlap. Szabó Richárd, a negyvenes évektől kezdve a nők kedvelt írója ennek magyar kiadásaként indította meg 1866. január 1-én a Magyar Bazárt. A havonta kétszer megjelenő lap főrésze, az illusztrációk és a szabásívek azonosak voltak a némettel. Egy év alatt mintegy háromszáz szabásmintát, ezer különféle rajzot közölt. Az évi huszonnégy színes divatkép többlet volt a német laphoz képest, ennek anyagát a pesti Monaszterly- és Kuzmik-divatcég adta. Nyolcoldalas melléklete ugyancsak eredeti volt, de meglehetősen egysíkú.

Sajtótörténeti forrás: mek.oszk.hu

Kedvenc területem az online marketing területén kétségtelenül a Facebook marketing, talán, mert az egyik legszínesebb, az oldalszerkesztések révén e leginkább változatos tevékenység, de az online tevékenység nem merülhet ki ebben. Igyekszem követni a trendeket, olvasni az aktuális cikkeket és ezekből illetve saját tapasztalatból is a következő helyre nálam a tartalommarketing és az ehhez kötődő fogalomcsoport került. Különösen fontos lehet az ún. ZMOT (Zero Moment Of Truth- az igazság nulladik pillanata). A klasszikus vásárlási szituációkban az igazság első pillanata az volt, amikor a fogyasztó meglátta a terméket a boltban. Mostanra el leginkább a napi fogyasztási cikkeknél és az impulzusvásárlások során van ez inkább így, mert a tartós fogyasztási cikkeknél az igazság pillanata előbbre tolódott, a fogyasztó tájékozódik a különböző weboldalakon, akár a cég saját oldala legyen az, akár egy fórum, vagy egy véleményformáló blog. Egy 2011-es felmérés szerint a potenciális vásárlók 84%-a keres rá a vásárlást megelőzően a termékre, szolgáltatásra. Legutóbb a szakmunkások marketingjéről írtam, ott inkább az offline eszközökről és az ajánlásmarketingről volt szó, de természetesen is szükséges az online jelenlét is, még ha nem is tudnak látványos honlapokkal előrukkolni, de „kereshetővé” kell válniuk.

A Nielsen 2012-ben készült felmérése pedig egy érdekes, viszonylag új keletű jelenséget tárt fel, továbbra is listavezető az befolyás terén az ismerősök, barátok véleménye 92%-kal (nem véletlenül mutatja a Facebook sem, hogy hány ismerősünk kedveli az adott rajongói oldalt). Lehet, hogy meglepő, de ezt kereséseink során, saját akaratunkból elolvasott írások követik, attól függetlenül, hogy ismert vagy teljesen idegen számunkra a szerző, ide értendők a blogok, fórumok.

A szerkesztett tartalmak (internetes magazinok, portálok vagy a céges weboldalak) kerültek a harmadik helyre, ezeket 58%-ban fogadjuk el és be.

A hagyományos reklám szinte teljes spektrumát tekintve (televíziós megjelenés, magazinok, napi sajtó) 47% körüli teljesítményt tudnak produkálni, a keresőreklám 40%-ot a banner 33%-ot.

Ha kicsit a sok százalék és adatot összességében nézzük, akkor láthatjuk, hogy hangsúly az információtartalommal bíró, nem csupán szlogenekre korlátozódó anyagok felé tolódik. A fogyasztónak már nem a termékkel kell szolgálnunk, hanem elegendő információval is arról, ami fontos, amitől megerősödik benne a bizalom a cégünk iránt. Fordítsuk a javunkra a korábban említett ZMOT-ot,  adjuk meg az potenciális fogyasztónak azt az információt, amire vágyik. A terjedő okostelefonok világában pedig még gyorsabban, még több információhoz jut a fogyasztó, az igazság nulladik pillanata a vásárlás gondolatának felmerülése után gyakorlatilag már bárhol, bármikor bekövetkezhet.

Sok-sok megírni való motoszkál a fejemben, de a kánikula nem éppen egy írást, vagy bármilyen más alkotó folyamatot támogató időszak. Egy tegnap esti beszélgetés után aztán mégis megemberelem kicsit magam és vázolok néhány gondolatot a szakmunkások, a jó mesteremberek reklámjáról.  Az igazán jó szakik nélkül komoly slamasztikában lennénk, sokan közülük precízen dolgoznak, megbízhatók, de nehéz számukra látványos kampányt csinálni, vagy közösségi oldalt létrehozni. A szerencsésebb szakmák esetében, mint például a kertészet, lehet szép oldalt, hasznos blogot csinálni. Tegnap este éppen egy kertész barátommal folytattam beszélgetést, akinek már közel egy éve csinálom a Facebook oldalát, és az egyik legsikeresebb és a szívemhez legközelebb álló olyan oldal ez, amit szerkesztek, mert folyamatosan van kommunikáció, a tagok nem csak vannak, hanem élnek, figyelnek, küldenek képeket a saját kertjeikről, vagy az utazásaik során fotózott növényekről. Erről az oldalról úgy gondolom, hogy az itt lévő 3 000 fölötti rajongó, ami nem vásárlással, hanem valós érdeklődéssel gyűlt össze, többet ér, mint mások 5-6 000 vásárolt lájkja.

Elkalandoztam, mert mostanában állandóan a kilóra árusított lájkot kínáló hirdetésbe botlok.  Szóval tegnap a kisvállalkozás következő lépéseit próbáltuk kicsit tervezni, hogy kertészeti szezonon túl milyen szolgáltatással érdemes bővíteni, hogy kiegyensúlyozottabb bevétellel tudjon majd kalkulálni a cég.

Ekkor az, aki a cég motorja tulajdonképpen megkérdezte, hogy tényleg fontosnak tartom-e a céges névjegykártyát. És nem viccelt.  Hát hogy ne lenne már fontos! A kertészé egyfajta bizalmi pozíció, hiszen sokszor kap kapu-és lakáskulcsot, rá és a csapatára bízzák a portát.  És ha már kialakult a jó viszony közöttük, és valaki egy megbízható kertészt keres, akkor csak oda kell adnia a névjegyét. Persze, amikor a megrendelő kifejezi az elégedettségét, akkor meg kell kérni erre, hogy ha nem okoz neki problémát, esetleg ajánljon minket és akkor kell a kezébe nyomni néhány névjegyet.  Ezt a módszert érdemes lenne gyakorolnia azoknak a mesterembereknek is, akik felújítással foglalkoznak, vagy sürgősen elvégzendő javításokkal. Igaz, itt benne van a pakliban, hogy csak a valóban jó munkát végzőket ajánlják tovább, lusta, sumákoló iparos örüljön, ha nem verik nagydobra, hogy milyen léhűtő.

De legyünk optimisták és kanyarodjunk vissza a rendes, szorgalmas szakemberekhez. Érdemes néhány fős érdekközösségekbe tömörülni, amikor nem egymás konkurenciáit vagyunk, de mindannyian építési, karbantartási munkákkal foglalkozunk. Például egy csúnya csőtörés után szükség lehet egy jó burkolóra vagy festőre, mindjárt ajánlhatjuk is az ismerős szakit. A sima utcai vagy postaládás szórólapozás sosem tud annyira hatékony lenni, mintha valaki ajánlásával jutunk el a megrendelőhöz.  Sokszor a fotók nem tudják visszaadni a szépen festett vagy tapétázott szoba minőségét, hogy egy jól bekötött csapról ne is beszéljünk (nem hiszem, hogy sok lájkot lehetne gyűjteni a csaptelep fotójával), de ha olyantól hallják, hogy bizony tökéletes lett a tapétázás, aki már dolgoztatott velünk, szívesebben hívnak majd.

A másik lehetőség, hogy ha hozzájárul a jelenlegi megrendelőnk, akkor helyezhetünk el a szomszédok postaládájában egy rövid bemutatkozó levelet, hogy kik vagyunk, mi a szakterületünk és referenciaként megnevezhetjük XY-t, akinél éppen dolgoztunk. Olyan történetről is tudok, amikor egy komolyabb felújítás során az építési vállalkozó minden szomszéd postaládájába egy rövid levelet helyezett el, melyben röviden vázolta a felújítás menetét, időtartamát, hogy milyen zajosabb folyamatokra lehet majd számítani, mindenkitől elnézést kért a kellemetlenségért, és persze nem felejtette le az elérhetőségeit sem.  Részben azért tette ezt, hogy ha valakinek gondja adódna munkálatokkal, akkor először ne a rendőröket hívja, hanem fel tudja venni a kapcsolatot a vállalkozóval, illetve, ha esetleg szintén tatarozáson gondolkodik, talán a kivitelező figyelmessége megragadja a figyelmét.

Szolgáltató szektorban fokozottan igaz, hogy az elégedett ügyfél a legjobb reklám, éljünk vele!

Bizonyos oldalak hónapról hónapra összegyűjtik a szerintük legjobban sikerült reklámokat a nagyvilágból. Igyekszem figyelemmel kísérni ezeket a gyűjteményeket, és a legötletesebbnek tűnő darabokat bemutatom.  Ez a kis gyűjtemény a májusi termés legjavából szemezget. Ha már a májusi eső aranyat ér, lehet, hogy a májusi reklám is a hirdetőknek? Döntsön az olvasó!

Elsőként itt van 2 aszpirin reklám, azoknak, akik fáj a fejük  munkától.

A következő a Santa Therezinha szülőotthon plakátja, akik szerint nem lehet minden gólyában megbízni. (Nekem  a Rejtő Jenő regényeiben előforduló kocsmaleírások jutottak eszembe a képről).

Ha már állatok, jöjjön egy cicafitnessre buzdító  Whiskas reklám.

És amikor az állat több, mint házikedvenc, a vakvezető kutyák fontosságáról szóló anyag.

De májusban születtek nyomtatott reklámanyagok az egészséges életmód mépszerűsítésére és a gyermekek elleni erőszak ellen is.

Végezetül jöjjenek a családi hangulatú reklámok.

Csúnya szülőknek is lehet szép gyerekeük, a tökéletes mix (persze megfelelő mixer segítségével),

aki viszont kifestőnek nézi az egész világot, ezért legyen kéznél nedves törlőkendő.

A nagymama kávéval ébreszti a gyereknevelésben megfáradt családot,

de még arra is marad ideje, hogy a férj nadrágján lévő foltokból olvasson:

Hát ennyi lenne a májusi reklámszemle, ha találok újabb figyelemre méltó darabokat, természetesen azokat is bemutatom majd.

Úgy alakultak a dolgaim, hogy egy ideje nem írtam új bejegyzést, sőt egy ideig nem is igazán követtem az online világ eseményeit, de most már igyekszem lépést tartani újra a weben áradó hírekkel, információkkal.  

Gyakran felbukkant mostanában a Facebookon egy ominózus számla, Frizzante étterem finoman szólva is igen borsos számlája. Most amikor ezeket a sorokat írom a megosztások száma már meghaladta a 37 200-at. De hasonló számla jelent meg a Tékozló Homár blogban is. Most nem azon szeretnék sopánkodni, hogy milyen csúnya ez a túlszámlázás, hanem kicsit marketing oldalról nézném a történetet. Ami biztos, sok ezer ember tudja, hogy a belvárosban létezik egy Frizzante nevű vendéglátóipari egység. Ez nekik jó. Sokan írnak róluk, ez is jó lenne, ha nem arról szólnának az írások, hogy lehúzzák a vendéget.  De ami különösen visszatetsző volt, az, amit az Origó cikkében olvastam. Idézem az ügyvezetőt: „Az ajtón is kint vannak az árak, arról nem tehetek, ha nem tudják, amikor fél tizenegykor bejönnek, és keresztbe áll a szemük. Drága a környék, magasak a bérleti díjak, majdnem 500 ezer forint. Ráadásul be kell fizetni az adókat, forgalom pedig nem nagyon van, ennél nem lehet olcsóbban megúszni”. Ugye nem csak én érzem flegmának ezt a hozzáállást? De van folytatás is: "Itt nem kiskocsmai árak vannak, hanem belvárosaik. Akinek magasak, az menjen át egy olcsóbb helyre.” Arról szó sem esik, hogy náluk a kedves vendég esetleg jobb, kiszolgálást, kifogástalan minőséget vagy főúri környezetet kapna a többletköltségért. A magas bérleti díj a bérlő és tulajdonos problémája, a vendégnek ettől nem jobb a közérzete. A hely köré fonódó legendák sem emelik a színvonalat, verőembereket, az étterembe gyanútlan turistákat becsábító ledér hölgyeket emlegetnek.

Az ügyvezető nyilatkozatából kiderül, hogy nem nagyon van forgalom. Rákerestem hát a hely nevére, hogy milyen találatokat kapok. Semmi jó nem derült ki. Sem egy árva honlap, egy utalás valamilyen hirdetésre, reklámra, hogy a Facebook jelenlétről ne is beszéljünk. Amit találtam a kedvezménykártyák oldalán, az bizony édeskevés. A cím és egy fotó, de nyitva tartás, se telefon, se web. A tripadvisor.com-on sorjázó negatív bejegyzéseket ne is említsem.

Pedig egy étterem marketingjében csodálatos lehetőségek rejlenek. Különösen, ha nem egy kiskocsmáról van szó, hanem egy elegáns belvárosi étteremről. Gyönyörű beltéri képek, ét-és itallapot tartalmazó oldal, remek ételfotókkal és persze az elérhetőséggel, lehetőleg legalább 2 nyelven. Különleges vendégeket invitálhatunk, akiket nyomon követnek az újságírók, sőt ezt már a megnyitón is meg lehet tenni. A Facebookon angol-magyar párhuzamos kommunikációval, akár egy kis országimázs építéssel együtt rengeteg Magyarországra látogató embernek hívhatjuk föl a figyelmét arra, hogy egy különlegesen finom és hangulatos ebédre vagy vacsorára ejtsék útba az éttermet. És regisztráljunk minden olyan oldalon, ahol csak lehet, ahol éttermeket kereshetnek az emberek (persze ehhez kell egy weboldal).  Ezek csak általánosságok, a többi esetleges lehetőséget, marketinglépést pedig az étterem célcsoportjához, hangulatához igazítva lehet folyamatosan megtervezni, megvalósítani. A Frizzante most akkora negatív reklámot kapott, ami számukra nem a nulláról való marketinget jeleni, hanem a mínuszból indulást, és kíváncsian várom, hogy milyen lépéseket látunk majd tőlük.

 A képek forrása: kedvezmenykartyak.hu és facebook.com

Meglepő tárgyakat terveznek néha a designerek, amelyek vagy kellenek a vevőnek, vagy hiába győzködjük őket arról, hogy kell nekik ilyen. Többségükben nem nyújtanak extra kényelmet, vagy lépéselőnyt, csak jópofák. Ezekkel a marketinges talán csak annyit tehet, hogy megtalálja azt a szűk célcsoportot, akik vevő erre a fajta humorra.

Vudu baba fogpiszkálóknak

Egy apró tányérka amit az ujjunkra húzva egyensúlyozhatjuk rajta a csipegetni valót.

Mindig kéznél van a segítség nyakkendőkötéshez

Buborékfújós mosogatókefe

Jeges mosoly a pohárban

Van Gogh füle, mint kulcstartó

Francia pirítós bárhol, bármikor

Muzikális főzőcskéhez

Szövegbuborék gemkapocs

Kispárna fakanalaknak

 Első pillantásra nem látszik ugyan, de ezek mágnesek

Asztali fűrész...

és asztali szög

Egy csapó, és itt a vége...

Látványos oldal a Tweetping, ahol költői kifejezéssel élve, láthatjuk az internet lüktetését.

Az oldal azt mutatja, hogy hol és mikor keletkeznek újabb és újabb Twitter üzenetek, egy röpke pillanatra felvillan az üzenet és világító pont jelöli a helyét a világ térképén. Ahogy egyre több pont jelenik meg, úgy lesz egyre fényesebb a terület, ahol éppen most aktívan neteznek, hiszen aki Twittert használ, az jó eséllyel mást is böngészik az interneten. Érdekes, hogy így Twitter szempontból milyen sötét például Kína területe és mennyire ragyog Európa. Van néhány statisztika is az oldalon, de azt a lefelé mutató nyíllal el lehet tüntetni és lehet egyszerűen csak nézegetni a fényes kis pontokat.

A Saatchi&Saatchi orosz ügynöksége igazán látványos printekkel rukkolt elő az orosz Állami Építészeti Múzeum számára, amely egyébként Alekszej Scsuszev nevét viseli. Érdekességként megemlíteném, hogy Scsuszev tervezte például Lenin mauzóleumát is. De térjünk vissza a reklámhoz.

A kampány célja az volt, hogy arra a múzeumra hívja fel az emberek figyelmét, amely Oroszország 1000 éves építészetét mutatja be a látogatóknak. A nyomatok, amelyek a város különböző pontjain kültéri reklámként, a sajtóban és a metrón jelentek meg, ábrázolják a leghíresebb helyeket a fővárosban - a Bolsoj Színházat, a Szent Bazil-katedrálist,  a Moszkvai Állami Egyetem épületét.

Az ügynökségnek az az ötlete támadt, hogy továbbgondolja a közismert épületeket, a Basil-székesegyházat, Bolsoj Színházat  és a Moszkvai Állami Egyetem épületét, de a továbbgondolt részeket a föld alatt ábrázolja.

Ez az ábrázolás az hivatott azt megmutatni, hogy a homlokzat mögött az egyes épületek történeteket rejtenek, és ismereteink egy-egy ilyen épületről nem többek, mint a jéghegy csúcsa, mottójuk pedig a "Discover the full story" lett.

Annyi minden jelenik meg nap mint nap a világhálón, hogy képtelenség követni, de biztosan mindenkinek vannak olyan témái, amelyek vagy a munkája vagy a hobbija miatt fontosak. Ha vállalkozásunk van, akkor különösen érdemes nyomon követni az újdonságokat, a profilunkhoz közel álló híreket, tudni kell mi a helyzet a piacunkon, merre tart a divat. Erre szeretnék most egy eszközt ajánlani, a Google Alerts-et. Ez nem egy új fejlesztés, de úgy tapasztalom, hogy kevesen ismerik és még kevesebben használják pedig időt takaríthatunk meg vele.

Az Alerts-ben lehetőségünk van kiválasztani a számunkra érdekes kulcsszavakon kívül, hogy milyen jellegű tartalmakat figyeljen, milyen gyakran küldjön értesítőt, mennyire pontosan célozzon (én minden találatot szoktam kérni) és persze megadhatjuk, hogy milyen címre küldje. A kulcsszavakat próbáljuk meg úgy megválasztani, hogy ne dőljenek ránk fölösleges információk, mert akkor nem lesz türelmünk őket végigmazsolázni és egy fél lépéssel sem vagyunk előrébb. Érdemes próbálgatni kicsit, hogy melyik szó mennyire hoz sok találatot. Amikor a "Keresési lekérdezés" mezőbe beírjuk a kulcsszavunkat, akkor a jobb oldalon mutatja pillanatnyilag elérhető találatokat. A Google Alerts-el Facebook oldal adminisztrátoraként is nagyon hasznos híreket gyűjthetünk össze. Nekem egy kicsit az hiányzik, hogy a témához kapcsolódó képanyagokat is behozza, de csak a videókat tudja figyelni, de ettől kényelmesebb és praktikusabb módszert még nem találtam a témafigyelésre.

Kabos Gyula (1888-1941), a magyar Chaplin, a legtragikusabb magyar komikus, mint ember is félénk, félszeg, gyanakvó, fukar és ravasz nyárspolgár volt. Ebből a kincsesbányából merített művészi alakításaihoz. Ő volt az elesett kispolgár ötletgazdag megformálója. 45 filmben játszott.
Kabos örökké elégedetlen volt fia tanulmányi eredményeivel:
- Nem tanul, az utolsók között van az osztályban, a végén megbukik - hajtogatta unos-untalan.
A gyerek az anyuka segítségét is igénybe véve megemberelte magát és év végén boldogan lobogtatta kitűnő bizonyítványát.
- Apa, osztályelső lettem!
Kabosné diadalmas arccal állt a gyerek mellett és megdöbbenten látta, hogy férje arca elkomorodik.
- Mi van veled? - kérdezte az asszony -, ezzel sem vagy megelégedve?
Kabos vakargatta orrát, mint a színpadon, mikor valami nem tetszett neki. Aztán fanyalogva megszólalt:
- Szép kis osztály lehet az, fiam, ahol te vagy az első.

És a vállalkozásod hol lenne osztályelső? Minden piacon csak egy lehet az első, a legjobb. Sokan írtak már a témáról, de még mindig azt látom, hogy egy a sok közül, tucatáru sok cég, pedig tudna olyat, amiben ő az első, a legjobb, persze nem úgy kell hozzáállni, ahogy Kabos Gyula a fiához....

Miben tudunk mások lenni? Olyan területen tudunk tanácsot adni, ahol előttünk  még nem jártak mások? Vagy olyan háttértudással bírunk? Tud valamit a termék, amitől jobb lesz a vevőnek? A Geox például egy garázsvállalkozásból lett nemzetközi cég, mert csak ők mondhatják el magukról, hogy "lélegző" cipőt gyártanak, és vevőnek ettől jobb lesz, komfortosabban érzi majd magát a lába. Nem kell nagy csodákra gondolni, egy apróság is sok vevőt vonzhat, például az ominózus házhoszállítás. A házhozszállitás vagy drága, vagy sokáig tart, vagy mindkettő. Van még kihasználható piaci helyzet, csak meg kell találni.