A marketing egyik ága önmagunk eladása, bár ezt inkább a HR-hez szokás sorolni. Pedig tekinthetünk saját magunkra is úgy, mint egy termékre. Különösen szabadúszóknál tartom ezt fontosnak, de nem övék a kizárólagosság ezen a területen. Dan Schawbel írásai első sorban angol nyelven érhetők el, de Clara Shih "A Facebook kora" című könyvében idéz tőle néhány fontos gondolatot, amit most megosztanék az Olvasóval én is, persze kicsit megspékelve a saját gondolataimmal, amik a mostanában a magyar valóság általam megtapasztalt szegmensében gyökereznek.
Mindjárt az első gondolat az egyedi arculat, amit ki kell alakítanunk magunkról. Öt tanácsot emel ki Schawbel, ami szerinte létfontosságú a technológia korában.
1. Fedezzük fel a márkánkat, mielőtt piacra dobnánk! Tudnunk kell mit akarunk kifejezni vele, mi a célunk, milyen érdekeket képviselünk, hogyan különböztetjük meg magunkat más márkáktól. Mik az erősségeink, a céljaink, amíg ezt nem határozzuk meg, az énmárkát sokszor fölöslegesen újrafogalmazzuk.Úgy gondolom, hogy akár egy SWOT elemzést is megejthetünk saját magunkra vonatkozóan. Az első igazi marketing tanárom Hamburger Béla volt, és ő bizony mindenkivel megcsináltatta a saját SWOT-ját, és közösen megbeszéltük az eredményeket. Akkor még talán nem is értettük, hogy miért jó ez nekünk.
2. A márkánk védelme érdekében mindenütt foglaljuk le a teljes nevünket! Birtokolnunk kell a saját digitális tulajdonunkat, ehhez hozzátartozik a tartománynevünk (név.com/hu), teljes nevünk a Facebookon, a Twitteren és más, a márkánk szempontjából fontos egyéb közösségi hálózatokban. Sajnos Schawbel úr arról nem mesél, hogy mit csináljon egy John Smith vagy egy Kovács István, vagy az, aki nem akarja valamilyen okból a teljes nevét használni.
3. Állítsunk fel egy rendszert, amelyen keresztül kézben tarthatjuk az online hírünket! Ahhoz, hogy a márkánk jó hírét kézben tarthassuk, átfogó Google-risztást (Google.com/alerts) célszerű beállítanunk a nevünkre (cégnévre is kiváló ötlet jegyzem meg mellékesen), és a szolgáltatásnak köszönhetően minden alkalommal, amikor valaki említi a nevünket egy blogban vagy cikkben, tudni fogunk róla. Bennem itt ismét a John Smith probléma vetődött fel, mert a gyakori névvel rendelkezők itt is nehezebb helyzetben vannak. A szerző még figyelmünkbe ajánlja a BackType.com-ot, amivel webnapló-hozzászólásokat és a BoardTracker.com-ot (ez az oldal jelenleg átalakítás alatt áll), amivel pedig vitafórumokat pásztázhatjuk. Illetve a Facebook keresőjét is ide sorolja. Ő nem ért egyet Gábor Zsazsával, aki úgy tartotta, hogy a negatív reklám is reklám, a legrosszabb kritika is jobb annál, mintha nem írnának az emberről. Schawbel azt javasolja, előzzük meg vagy reagáljunk, ha rossz hírünket keltik.
4. Válasszunk egyetlen képet, nevet, mottót és témát, és egységesen ezeket használjuk! Ugyanúgy, ahogy egy vállalati márkának, a mi márkánknak is egységesnek kell lennie, az interneten vagy azon kívül ugyanazt a képet kell mutatnunk magunkról. Legyen profi arcképünk, legyen ez az avatarunk a webnaplónkban, névjegykártyánkon, bárhol, ahol szerepel a nevünk. Használjuk szlogent (ha van), betűtípust, színeket következetesen. Én hiszek a jellemfejlődésben és úgy általában a fejlődésben. A következetesség jó dolog, de néha felül kell bírálni az eddigi jellemzőinket, eszközeinket. Legyen hozzánk köthető, éreztessük, hogy az új arculat személyiségfejlődésünk eredménye: jobbak, tapasztaltabbak lettünk, mér érdemesebb minket választani.
5. Tegyünk közzé tartalmat, hogy hallasuk a hangunkat, és mások ne csak az önéletrajzunkon keresztül ismerjenek! Az önéletrajz nem tesz különbséget az emberek között, akár itt idézhetném a statisztikákat, hogy mennyi idő alatt futnak át a HR munkatársak egy-egy beküldött önéletrajzot. Tartalom közzétételével hallathatjuk a hangunkat, láthatóvá és hitelesebbé tehetjük magunkat, kapcsolatot teremthetünk. A kapcsolatok lehetőséget biztosítanak arra, hogy új gondolkodásmódokkal ismerkedjünk meg, friss ötletekkel találkozzunk. Ezt csak meg tudom erősíteni, nem egyszerű a kapcsolatépítés, de nagyon sokat lehet tanulni egy-egy jó szakmai beszélgetésből.
Ha valaki azt gondolná, hogy ezt majd ráér akkor bevetni, amikor állást szeretne változtatni, azt ki kell ábrándítanom, az énmárka építése, csak úgy mint a marketing többi területe, folyamat, varázsütésre nem épül fel sem a vállalati márka, sem az énmárka. Egyes cégek hiába várnak csodát, a fellendülés folyamatos munka eredménye, egy kampány magában olyan mint az a bizonyos fecske, nem csinál nyarat.
Ebbe a cikkbe beleírtam néhány gondolatot (az eredeti június elején íródott), de különösen az utolsó pont még mindig időszerű: tessék észrevenni, hogy csak folyamatos munkával lehet márkát építeni.
