Tegnap este Oliviero Toscani könyvét olvastam újra és annál a résznél hagytam abba, ami az AIDS elleni kampányról szólt. Már egy korábbi gondolatánál felmerült bennem a kérdés, hogy azokról a problémákról, amikről Toscani kampányai szóltak, illetve arról a megközelítésről mit találok majd a magyar reklámok archívumában. Keresgélni kezdtem és az AIDS témakörében a következő filmecskét találtam:

És most nézzük a Toscani által ismerté tett képet:

Hát igen, a semmi elrettentőt nem tartalmazó, sőt azt hiszem némileg semmitmondó szösszenet és a megrázó valóság, pedig a kép "csak" a Benetton márkát népszerűsíti,  a filmecske pedig az AIDS megelőzésére született. Túlnyomó részt erről szól a "Reklám, te mosolygó hulla" Oliviero Toscani által jegyzett könyv, ami immár másodszori olvasásra sok új gondolatot vet fel bennem, tehát biztos, hogy születik még néhány bejegyzés a könyv nyomán.

Toscani továbbra is különös figura, élvezi, hogy megdöbbentheti az embereket. Már várom a következő ötletét.

Annyira jó blogra bukkantam az imént, hogy muszáj megosztanom: A bölcsész vállalkozik 

Ezt is február végén töltöttem fel az előző blogba azon az elven, hogy egy kép többet mond ezer szónál. A kép aláírás még mindig helytálló, továbbra is úgy érzem, mert a divatos szavakat elcsépeljük, agyonhasználjuk. Igyekszem mostanában egyre inkább figyelni arra, hogy változatos szókészlettel fogalmazzam meg a mondanivalómat. Szerencsére van is lehetőségem gyakorolni, mert ha arra van szüksége a megrendelőnek, akkor cikket írok, stilizálok. Vannak a bölcsészdiplomának is előnyei.

Még egy gondolat a kép kapcsán, amit azóta tanultam a közösségi médiáról: szöveges üzenetet sokkal kevesebben osztanak meg, kevesebben "lájkolnak" mint képes, illusztrált bejegyzést. Ha képes bejegyzést készítünk, akkor nem kell annyira ülnie a poénnak a megosztáshoz, zsongáshoz, de szöveges alkotásokkal mindezt lényegesen nehezebb kiváltani.

Ma buszozás közben bámultam ki az ablakon, néztem a kirakatokat és az akció feliratú táblákat. Közben azon gondolkodtam, hogy amikor egy-egy butik vagy kicsi bolt fellendítésén kellett ötletelni, mit is tudtam kezdeni velük.

Hát ebben a szintén 2012 februárjának végén íródott postban sem módosítanék túl sokat. Talán azzal kiegészíteném, hogy ékes bizonyítéka a kuponok működőképességének az a sok kuponos vásárlói közösséget hirdető oldal, ami mostanában nagyon divattá vált és a saját ismeretségi körömben is sokan mennek masszázsra, körmöshöz, és mindenféle más szolgáltatókhoz a kuponokkal, olyanokhoz is, akihez kupon nélkül soha. De az is érdekes, hogy a számítógép előtt ülve, abban az érzésben elmerülve, hogy ha ezt a remek lehetőséget kihagyom, akkor soha többet nem kapok ilyen kedvezményt gyorsan vesznek 1-2 kupont, és aztán már akkor is elmennek, ha már nem is vonzó számukra az adott program, de ha már kifizette a kupont...

 A címet a bölcsész felem adta a bejegyzésnek. Nincs tudathasadásom, legalábbis azt hiszem, de megvan bennem a bölcsész és talán a marketinges. Arra az elhatározásra jutottam, hogy ha már úgy hozta a sors, hogy új életet kell kezdenem, akkor az olvasmányaimat és az azok alapján születendő gondolataimat és írásaimat rendszeresen rögzítem. Rengeteg marketing témájú dolgot (is) olvasok és olvasás közben jönnek az ötletek, főleg, ha egy éppen aktuális munkán gondolkodom.

Most éppen Alex Wippenfürth könyvét olvasom, meglehetős szertartásossággal, minden este elrágódom egy újabb adagon. Nem mintha annyira nehéz lenne a mű, de így jobban át tudom gondolni a részeket. Az "Ideglelés" projekt leírása különösen érdekes volt, de könyörgöm, melyik az a megrendelő vagy munkaadó, aki 2 évet vár a kampány eredményére, még akkor is, ha, mint az "Ideglelés" bebizonyította, milliókban (dollár!) mérhető a siker. Rohanunk és azonnali eredményeket akarunk. Na jó, én is, de ez sajnos nem mindig lehetséges.

Aki még mostanában újra előkerült olvasmányaimból, az Oliviero Toscani volt, róla hamarosan írok is néhány sort, mert egy ilyen "fenegyerekről", ahogy őt titulálják, nem lehet nem írni. De amíg sorra kerül, a művész úr oldala: http://www.olivierotoscanistudio.com/it/pubblicita.htm

Egyébként mivel egy teljes "magánkampányt" építek az ún. Social Media segítségével, a blog is szépen beleillik majd ebbe a hálóba, és megfelelő felület lesz arra, hogy beszámoljak az eredményekről is. Kell némi bátorság ahhoz, hogy így belecsapjak a lecsóba, de ha csak a sarokban duzzogok, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, nem jutok tovább.

Amikor leginkább padlón voltam ezt az idézetet olvastam valahol:"Tudnod kell, hogy sok-sok vázlat után születik meg a remekmű! Ne add fel! Egy életed van, egyetlen dobás. Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreülni. Tudj kacagni saját kudarcaidon, és kezdd elölről." Böjte Csaba mondta ezeket a gondolatokat, és azt kell mondanom, igaza volt. Nem kedvelem különösebben a papokat, sajátosan állok a valláshoz, de Böjte Csaba bölcsessége sokszor segített már át hullámvölgyeken. Őt sem azért tisztelem, mert szerzetes, hanem azért amilyen ember. A marketing az anyagiakról szól, de emberség és becsület nélkül az sem ér egy fabatkát sem, de erről is írtak már tőlem okosabb és tapasztaltabb szerzők (beszámolót is hozok rövidesen).

Na szépen elkalandoztam, de ez az induló bejegyzés amúgy is csapongóra sikeredett.

De folyt köv.

Ezt a cikket még 2012. február 23-án írtam. Mivel a blogom költözik, úgy döntöttem, hogy minden bejegyzést újraolvasok, fűzök hozzá megjegyzéseket, vagy ha már teljesen értelmetlen és fölösleges, nem költözik át az új helyre. Ebben a bejegyzésben ami továbbra is értékes és fontos, az Böjte Csaba gondolata.

És most megint elölről kezdem...