Néhány napja, Cipő halála kapcsán írt egy bejegyzést Héjj Szilárd kollégám "Mindig van lejjebb..." címmel arról Facebook szokásról, hogy egy nagyobb horderejű eseményt az oldalak a saját javukra próbálják meglovagolni, lájkvadászatot kezdve. Sajnos úgy tűnik az idei március nem egy ilyen szomorú eseményt tartogatott számunkra, az elmúlt 48 óra sokak számára borzalmas hófogsággal vagy megfeszített munkával telt. Mindannyian tudjuk, hogy milyen tiszteletet érdemelnek azok az emberek, és nem csak ilyen rendkívüli helyzetben, akik életet mentenek, tüzet oltanak vagy éppen kidőlt fák vagy hó alól szabadítanak ki minket, vagy bűnözőket fognak el. Ezek az emberek minden nap megérdemlik a tiszteletet, büszkék lehetünk rájuk, mert olyat tesznek, amit mi nem tudunk vagy nem merünk. A tegnapi események után ma már megjelentek az alábbi típusú postok.
Nem azzal van bajom, hogy megköszönik azt,a mit ezek hősök tesznek, hanem azzal, hogy ezzel lájkot vadásznak. Ha úgy érezzük, köszönettel tartozunk, köszönjük meg, és aki ezzel egyet ért, az majd kifejezi ezt egy lájkkal vagy megosztással.
Egyszerűen csak köszönjük minden tűzoltónak, mentőnek, rendőrnek és civilnek a csodálatos helytállást, munkát, mentést és minden segítséget.