Néha érdekesen kapcsolódnak össze a dolgok. Tegnap este egy kedves, művészi hajlamokkal megáldott rajzoló barátommal leveleztem egy közös munka kapcsán és csak úgy rákerestem a rajzolt szereplőkre a reklámiparban. Találtam egy tanulságos nyúlfarknyi történetet például Bibendumról 
(bevallom én sem tudtam, hogy így hívják a Michelin-figurát), akit nem ismertek fel a hirdetésben. A Marketingizék blog szerzője fel is veti a kérdést, hogy milyen nyomot hagy egy-egy hirdetés.
De ahhoz, hogy nyomot hagyjon, egyedinek kell lennie. Korábban említett rajzoló barátom, Boglárka, szerencsére sajátos módon látja a világot és ezt szükség szerint divatosan vagy éppen aranyosan ábrázolja, ahogy a kedves megrendelő kívánja, sőt történetek illusztrálását is kiválóan megoldja. A bejegyzés elején mosolygó cica is az ő munkája. Nagy kedvencem a Fekete macska horrorocska története, amiből akár egy rajzfilmet is lehetne forgatni. Aki többet szeretne tudni a rajzolóról, keresse fel Mboglárka oldalát!
A rajzfilmfigurák szerepeltetése a reklámokban különösen a 70-es 80-as években volt népszerű, olyan nagy alkotók adták a 
nevüket és figuráikat hozzá, mint Dargay Attila vagy Sajdik Ferenc.
A Kreatív Online-t idézve rengeteg előnye is van a rajzolt reklámnak.
„Rajzfilmsztárokat alkalmazni a reklámokban praktikus és költségkímélő megoldás. Biztos, hogy nem mondanak ellent a rendezőnek, nem törik el a lábukat, nem jönnek másnaposan a forgatásra, nincs szükség hatalmas stábra, drágán bérbe vehető helyszínekre, közterület-foglalásra, mindössze néhány ügyes grafikusra és számítógépekre. Nemcsak olcsók, hanem roppant együttműködőek is. Másrészt az így megjelenő karaktereket – szemben a reklámszínészekkel – nagyon könnyű megjegyezni, és ezzel az érintett termékhez kapcsolni.”
A cikk további részében azt is megtudjuk, hogyan alkalmazzuk a rajzolt karaktereket.
„Benesch Ferenc, az Ogilvy kreatívigazgatója szerint a rajzfilmfigurákat pontosan úgy kell alkalmazni, mint az ismert színészeket: nagyon fontos, hogy melyik terméket melyik figurával kapcsoljuk össze. Ahogy George Clooney karaktere egyaránt passzol a Nespressóhoz és a Martinihez, úgy bizonyos esetekben egy rajzfilmsztár is reklámozhat olyan termékeket, amelyek nem versenytársai egymásnak, hanem egy életstílust képviselnek. Persze ha nincs megfelelő ismert figura, kénytelen a reklám megrendelője rajzoltatni. A Nesquik nyuszi vagy a Chocapic kutya esetében már a kakaó vagy a gabonapehely megjelenése nélkül is egyből a termékre asszociálunk, ha ezeket a figurákat meglátjuk. Jakab Zsolt a hangsúlyt arra helyezte, hogy a karakter világa, egyénisége és a márkaegyéniség 
szinkronban legyenek, a figura ne saját magát erősítse, hanem az üzenetet. Az Auchan univerzálisan alkalmazható hörcsögjei, a T-Mobile rénszarvasa 2009-ben vagy a tisztítószerek reklámjaiban már-már kicsit unalmassá is váló beazonosíthatatlan koszszörnyecskék pedig azért célravezetőbbek egy korábban is létező figuránál, mert nem kell jogutódokat felkutatni és esetlegesen később felbukkanó társszerzőkkel pereskedni, ráadásul a karakter az igények szerint alakítható.”
Az egyéni figurák használata hátrányokat is előnyöket is rejt, de van valamijük, amit a már korábban megalkotott rajzfilmhősök nem tudnak, csak a miénk a nekünk rajzolt figura, a mi arculatunkat, értékrendünket tükrözi. Megalkotásakor a fogyasztót be lehet vonni a játékba, szavazhat arra, hogy macska vagy kutya, hörcsög vagy papagáj, adhat neki nevet. Olyan termék esetén, ahol gyerekek is érintettek, kitalálhatják a figura kalandjait persze lehetőleg a termék beleszövésével, készülhet belőle egyedi kifestő vagy akár plüss figura is. Megjegyzem, reménykedtem, hogy az Auchan hörcsögei megjelennek plüss formában, el tudtam volna képzelni mondjuk egy vásárláshoz kötött pontgyűjtős játék nyereményeiként őket. Még bizakodom, hogy hátha egyszer úgy dönt az Auchan, hogy a két bájos szőrgombócot kézzelfoghatóvá teszi.
Források:
