Hogy hol ez a hely? A zöldségpiac. Ott hiába mondanánk jól hangzó reklámszlogeneket, ha fonnyadt a zöldség. Maximum a mézédes,  a magnélküli vagy hazai jelzőkkel lehet egy kicsit zsonglőrködni, de az áru magáért beszél. Valamikor réges-régen, még a reklám és marketing előtti időkben a kereskedelem legnagyobb része a piacokon zajlott. Akire akkor azt mondták, hogy jó kofa, arra mostanában azt mondanánk, hogy jó marketinges? Tudja kinek, mit és hogyan adjon el.

A piacoknak egyébként is többnyire törzsközönsége van, és ha egyszer-kétszer egyik-másik standnál nem kaptunk igazán jó árut, akkor legközelebb már nem megyünk ahhoz az eladóhoz. De a másik véglet is igaz, kialakulnak a megszokott helyek, és Józsi vagy Pista már tudja, hogy melyik fajta almából adjon és mennyit. Mert a kiszolgálás is számít ám, a pörgős, beszédes, esetleg egy-egy bókot eleresztő eladó jobb esélyekkel indul.

A hétvégi piaci bevásárlás egy kicsit élmény is kell legyen, adnia kell egy elégedettség-érzést, hogy jó vásárt csináltunk, rengeteget takarítottunk meg, és csupa egészséges és finom dolgot viszünk haza. Ezek pedig olyan pozitív érzések, amire, ha mégis reklámozni kellene a piacokat, akár lehet építeni egy kampányt. " Egészséges, vitamindús, friss alapanyagok olcsón? Jöjjön ki a piacra!"