Volt már szó Oliviero Toscaniról, aki igyekezett valami meghökkentővel felhívni a figyelmet a világ problémáira, emellett a Benetton márkanévre is. Most felfigyeltem Terry Richardson munkáira is, aki szintén sajátosan látja a világot, bár nála nem találtam nyomát a társadalmi problémáknak. Amire tulajdonképpen felkaptam a fejem az egy cikk volt, amely címe:" Fallikus szimbólumok Terry Richardson reklámfotóin". Megnéztem a fotókat, hát ha nem mondják a címben, hogy én most fallikus szimbólumokat nézegetek, magamtól nem jutott volna eszembe. Ami eszembe jutott: merész, erőteljes színeket használ, bár néhol a cukorkaszínek dominálnak. A fotók letisztult kompozíciók, kevés kelléket használ, nem idealizálja a terméket, csak szépen megmutatja. Szándékosan ide most nem egy fallikus szimbólumot ábrázoló fotót választottam, hanem egy szerintem nagyon jól sikerült reklámfotót.

Richardson naplójában viszont már egészen más a hangulat. Egy fotósnak természetesen fényképnaplója van. A mai képek között is van néhány érdekes darab, itt sem a minden esetben a szépség a hangsúlyos. Az alábbi kép egy pillanatfelvételnek tűnik, és úgy vélem, a hölgyet nem lehetne igazán szépnek nevezni.

Szeret fekete-fehér képekkel dolgozni, és a naplójában találhatunk néhány nagyon szép képet is, például az alábbi portré is nagyon jól sikerült szerintem.

De hogy megmutassak egy olyan képet is Richardsontól, ami nem tipikus reklámkép,  íme:

És ha a fent említett cikk szerzője fallikus szimbólumokat vélt felfedezni az Aldo reklámlépein, akkor igazán kíváncsi vagyok arra, hogy provokatív fotósunk alábbi képét vajon milyen jelzővel illeti?