Találtam egy régi-régi könyvet a hétvégén. Nem volt benne a kiadás éve, de a benne található hirdetésekből úgy 1866-1872 között jelenhetett meg valamikor. Különösen az első hirdetés emlékeztettet nagyon a mai is futó reklámok stílusára. Az ún. „televíziós vásárlási műsorablak” néven futó reklámokra gondolok, amikor csodálatos dolgokat kínálnak, hihetetlen eredményeket és mellé még ajándékot is. Nem hiába mondják, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Közel 150 éves reklámok, és ha a helyesírástól eltekintünk, akkor még ma is elfogadhatónak tartaná a közönség.
Ez időszak európai hírű vállalkozása volt a lipcsei Bazar című divatlap. Hat nyelven, negyedmillió példányban jelent meg. Magyarországon is ez volt a legelterjedtebb divatlap. Szabó Richárd, a negyvenes évektől kezdve a nők kedvelt írója ennek magyar kiadásaként indította meg 1866. január 1-én a Magyar Bazárt. A havonta kétszer megjelenő lap főrésze, az illusztrációk és a szabásívek azonosak voltak a némettel. Egy év alatt mintegy háromszáz szabásmintát, ezer különféle rajzot közölt. Az évi huszonnégy színes divatkép többlet volt a német laphoz képest, ennek anyagát a pesti Monaszterly- és Kuzmik-divatcég adta. Nyolcoldalas melléklete ugyancsak eredeti volt, de meglehetősen egysíkú.
Sajtótörténeti forrás: mek.oszk.hu