Most olvastam egy kiváló cikket Sas István tollából az 50+ korosztálynak szóló reklámról. A cikk 2010-ben íródott, de még mindig aktuális, és teljesen igazat kell adnom a szerzőnek. Reklám szempontból levegőnek nézik az 50 és 60 közötti korosztályt, pedig Sas István szerint a megtakarítások 65%-át birtokolják. A reklámokban továbbra mindenki szép és fiatal, ha pedig az idősebb korosztálynak szólnak a reklámok, akkor szinte csak gyógyászati segédeszközt akar eladni, műfogsorragasztót, inkontinencia betétet. Mivel mindenki a fiatalságot hajszolja, senki sem örül annak, ha öreganyónak vagy öregapónak néznek. A fiatal kreatívok pedig nem is tudják más szemszögből nézni az öregkort, mert egyre jobban eltávolodtunk a régimódi életformától.

  Egyes kutatók úgy vélik, azért nem törődik a kutya sem az ötven fölöttiekkel, mert nem számottevő a vásárlóerejük. Az ötven év fölöttiek itthon egyszerűen nem jelentenek olyan széles réteget, amire érdemes lenne külön reklámpénzt áldozni − legalábbis a hirdetők így gondolják. Az is tény, hogy a fiatal- és középkorosztály számára készített műsorok és reklámok nem érintik meg az ötven felettieket. Talán ez is oka annak, hogy a hazai reklámok színtelenek, egysíkúak: kis ország lévén azonos reklámokkal akarnak valamennyi korosztályhoz szólni, ami egyhangúságot eredményez” − mondja Füleki Bettina pszichológus reklámszakember.Ő is úgy véli ideje felszámolni azokat az előítéleteket, amelyek szerint a vagányabb, viccesebb hangvételű reklámok elidegenítik az ötven év felettieket. A reklámszakma ebből a szempontból kicsit úgy tekint az idősekre, mintha azok elmaradottabbak lennének. Pedig a mai ötvenesekre ez már nem feltétlenül igaz: ők sok esetben ugyanolyan aktívak, mint a harmincasok vagy negyvenesek. Ez a korosztály volt a beat-generáció, a hatvanas években ők voltak a „virággyerekek”. A mostani ötvenesek már nem azonosak a húsz évvel ezelőttiekkel, sokkal fiatalosabb gondolkodásúak. A mamusz és az otthonka is jóval kevésbé társítható hozzájuk, mint elődeikhez. De még így is sokszor élcelődés céltáblái az öregek a reklámokban.

Pozitív példa is akad, de kevés. Az egyik ilyen a Dove Pro-Age kampánya.

Nem akarom azt mondani, hogy bezzeg ez is máshogyan volt régebben, de már akkor is régi reklámok ugrottak be amikor elkezdtem olvasni Sas István cikkét. Ki is kerestem néhányat.

És ami elsőként beugrott, 30 másodperces és mégis sok minden van benne, az öregek aktívak és vidámak, talán lehetne ma is ilyet készíteni.

Végezetül olyan reklámok, ahol az öregek nem célcsoportot képviselnek, hanem bizonyítékként szolgálnak a termék hasznosságát illetően, a hosszú élet titka lehet például a kefir.

 A fenti problémával a reklamipar.hu is foglalkozott, ráadásul egy idei, márciusi cikkben, tehát a helyzet 2010 óta sem változott számottevően.  Esetleg ideje lenne már nyitni az idősebbek felé is? Hisz már Jókai is megírta: "Öreg ember nem vén ember"

És még egy találat: http://www.sasistvan.hu/files/tanulmanyok/peched_van_webre.pdf