Tegnap, hazafelé jövet sok-sok lomdomb mellett haladtam el, tavaszi lomtalanítás volt. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy minden kupacnak volt "őrzője", de a rengeteg, még használható holmi és a tavasz zsongása eszembe juttatta a bolhapiacok utánozhatatlan hangulatát. És míg hazasétáltam, azon gondolkodtam, hogy ha bolhapiacra megyek, ott mindig szép számmal akad eladó és vásárlóközönség is, de nem emlékszem rá, hogy valaha láttam volna bolhapiacot reklámot. Kíváncsiságból "rágugliztam" de csak cikkeket találtam. Úgy tűnik, hogy a bolhapiacok a Word-of-Mouth, azaz szájhagyomány útján terjedő reklámok remek példái.  Csak a nem rendszeresen  megrendezett bolhapiacokról készülnek plakátok. De vajon miért? A kérdésemre a választ a Nők Lapja Café egyik cikkében találtam meg (nlcafe.hu).  "A használtcikk-piacokért vagy lelkesedik valaki, vagy zsigerből utálja őket, átmenet vagy közönyös álláspont nincs." Az idézett mondatból következik, hogy miért ismerik az emberek a bolhapiacokat, mert a lelkesedőt mesélnek az élményeikről, pozitívan, mert egy-egy jó vásár örömmel tölti el őket, ezt pedig megosztják másokkal. Bár itt nem beszélhetünk márka kisajátításról, mégis valami hasonló megy végbe. Kötődés alakul ki piac és a vevő között. Én is nagyon szeretem a bolhapiacokat, de azt hiszem én sem tudnám megmagyarázni, hogy miért. A hangulat, a kincskeresés, a retró tárgyak, ami sok emléket idéznek, nem tudom mi vonz inkább. Talán hétvégén fel is kerekedek egy kis kincskeresésre.